Szerelem, szex, vagy mindkettő? Létezik-e az egyik a másik nélkül? Ki mit gondol erről? Darwin is csak egy viktoriánus-kori tudós volt?
Szerelem, szex: hagyományok, eltűnt társadalmak
Diamond úgy elemzi az ember szexuális viselkedését, hogy összehasonlítja különféle állatfajokéval, ezen belül különös figyelmet fordítva a majmok és orangutánokkal való genetikai rokonságunkra. Állítása szerint mi emberek, kivételes állatok vagyunk. A vadonban élőknél nyilvános a szex: a szociális életet élő emlősöknél a párosodás rendszerint nyilvánosan történik: „A nőstény berber makákó például csoportja valamennyi felnőtt hímjével párosodik a párzási időszakban, és semmiféle kísérletet nem tesz arra, hogy egy-egy közösülést eltitkoljon más hímek elől … egy-két faj – például a bonobók (törpecsimpánzok) és a delfinek – esetében a szex, akárcsak az embernél, nem csak a szaporodást szolgálja.”
Nincs menopauza
a vadon élő emlősök halálukig termékenyek, illetve a kor előre haladtával fokozatosan csökken a termékenységük. Mi emberek azonban nem csupán a ciklus alatti időszakban műveljük a szexet, de még a terhesség alatt, és a klimax után is folytatjuk. Annak ellenére, hogy biztosak lehetünk benne, hogy nem vagyunk képesek új egyed kihordására. A szerző szerint ennek több oka is lehet.
Ami biztos, hogy a nő a peteérés után is szexuálisan fogékony marad, ezzel úgymond képes hosszú távon is megtartani a férfit. Másodsorban a szex örömszerzés, emellett fel lehet nevelni az utódokat is. Amíg a nő a menopauza minden kínját átszenvedi, a férfiakat talán jobban kíméli a sors. Diamond szerint az idősödő nő úgy védi meg a legjobban az utódait (génállományát), ha unokái felnevelésében, vagy esetleg más, közeli rokon gyermekének segít. A férfiak soha nem halhatnak bele szülésbe, és kevésbé valószínű, hogy végzetesen kimerülnek a gyermekgondozásban – életük végéig nemzőképesek maradnak.
Ettől eltekintve, génjei továbbadása miatt általában mind az apa, mind az anya gondoskodni akar a gyermekéről, tehát e kettős kapcsolat együttműködésre, csapat munkára ösztönzi az emberpárokat. Természetesen látunk olyan családokat is, ahol a férfi nem marad meg egy monogám kapcsolatban, és esetleg a gyermekei felneveléséből sem veszi ki a neki háruló részt. A házastársaknak bizonyos szinten közösek az érdekeik, eredendően azonban mégis eltérőek. A nő akkor jár a legjobban, ha egy ellátó típusú férfihoz megy feleségül, de a férfi korántsem akkor jár a legjobban, ha ő maga az ellátó – mondja Diamond.
Ez a megállapítás azért is van így, mert az ellátó típusú férfi Diamond szerint azért dolgozik, hogy a családját fenntartsa, azaz nincs sokat otthon. Bár Darwin óta él az elképzelés, hogy a génjeink tovább örökítésének érdekében a férfi javakat és védelmet biztosít a nőnek (ellátó), ezért cserébe pedig hűséget vár el. Azonban feleségét teljes mértékben ellenőrizni nem tudja: a női stratégiák között szerepelhet az is, hogy a biztonságos, védelmet nyújtó párkapcsolatból az asszony félrelép, így szerezve meg magának a partnernél jobbnak ítélt génállományt, majd hagyja, hogy a vele élő férfi sajátjaként nevelje az utódot. Az ellátó típus így nem lehet teljesen biztos abban, hogy az általa nevelt utódok valóban az övéi-e vagy sem.
A Csíki hegyek és a Tiszántúl meséi
A Szerelempatak c. filmben kenyérdagasztás közben mesélik egymásnak az idősebb csíki asszonyok, hogy mit is gondoltak a nászéjszakán történtekről… puszi nélkül, édesség nélkül, kis előjáték nélkül nem ér meg egy nagy „ganyérakást” sem. Sokan meg a szabadban „höngörgőztek”, amikor a juhokat nyírták, elkapták az asszonyokat a férfiak és vitték őket be a bokorba. Később meg úgyis minden elvesztegetett időért kár lett volna, hiszen „kívánság megvan s tehetség nincsen”. Elhangzik egy idősebb férfi szájából, hogy vannak itt egyedülálló, özvegyasszonyok bőven, de igazi finom csak kettő-három.
A szexuális vágy nem szűnik meg a korral. Lehet másodvirágzásnak is mondani, de tapinthatóan, érezhetően foglalkoztatja az idős embereket is az intimitás.
Akár úgy, hogy visszaemlékeznek, hogy mit nem tettek jól, mitől féltek fölöslegesen. Miért nem hallgattak jobban az érzéseikre, miért szégyellték magukat, hiszen a végén kiderült, hogy nem volt mitől. Valószínűleg a csíki hegyekben is a telek nehezek, a nyarak annál munkásabbak voltak. Ahogy az interjúból is kiderül, olyan sokat és keményen kellett a földeken dolgozni, hogy estére már örült mindenki, hogy ágyba kerülhetett. Sokszor szülőkkel megosztott szobában laktak a fiatalok is, fesztelenebb együttlétekre valószínűleg nem lehetett még gondolni sem.
A szocializmus árnyékában felnőtt fiatalok sorsát idézve szólalnak meg a középkorú asszonyok, férfiak a magyarországi aprófalvak világából is. Szilágyi Gyula: Tiszántúli Emánuel c. könyvében a II.világháború és az azután követő generáció történetei bogozódnak ki a Tisza környéki kistelepülésekről. Mint ahogyan a Szerelempatak csíki szereplői, úgy mesélnek a tiszántúliak is vágyról, önmegtartóztatásról, nehézségekről, szerelemről. Minden történetben ott sugárzik a boldogság mellett a fájdalom. Sokszor a meg nem élt, elsorvadt vágy. Az is kitűnik a történetekből, hogy az asszonyok, bár sok esetben a háztájiban dolgoznak és nem feltétlenül tanultak, ösztönösen megérzik a változás szelét. Ha a férfi munka nélkül marad, irányítják-ösztönzik abban, hogy képezze magát vagy új munkát találjon. Feltalálják magukat, akár ők maguk vállalkozni kezdenek, zöldséget termesztenek, állatot nevelnek, hogy az árut eladhassák a piacon: folytatják azt a tevékenységet, amit évezredek óta tesznek. Gyűjtögetnek, kiskertet ápolnak, nevelik a gyermekeiket.
Közülük sokan szenvednek a férfiak világában. Látjuk, hogy az ápolatlanság (hiányzó fogak, elhanyagolt öltözet, alkoholizmus) és a szeretetlenség (mechanikus együttlétek, kedvesség hiánya) állandósult probléma lehet. Az anyagi javak megszerzése nehéz, az utódok neveltetése költséges. A rossz házasságban élők sem válnak, inkább tűrik a megaláztatást, sok esetben a bántalmazást. Nincs hová menni. Ha az asszonyka elszökne iszákos vagy durva férje mellől, a szülei úgyis visszazavarnák, mondván, hogy szégyent ne hozzon az ő fejükre.
Merre tartunk, biztonság kontra intimitás?
Amikor nők és férfiak ugyanúgy dolgoznak, elméletileg ugyanazért a munkáért egyenlő bért kellene, hogy kapjanak. A nők tanulhatnak, akadémiai szinten is munkálkodhatnak, saját otthonukat alakíthatják ki, amennyiben úgy döntenek, hogy egyedül kezdenek bele a felnőtt világba. Egyszerre több férfival is lehet szexuális kapcsolatuk, többé nem kell attól félniük, hogy terhesek maradnak. Akkor szülnek, amikor készen állnak rá. A nők függetlenek lehetnek, mert el tudják tartani magukat, egyedül gyermekeket is nevelhetnek, akár mesterséges megtermékenyítést is igénybe vehetnek. Nem feltétlenül van szükségük az Ellátó Férfi társaságára.
A férfiak továbbra is többet keresnek, fizikai előnyük továbbra is megmaradt. Ők is változtak. Nem feltétlenül szeretnének családot alapítani, mert a velük szemben támasztott igényeket túlzónak tartják. Nem jöhetnek-mehetnek bátran már a saját lakásukban sem. Ha asszonyaik megharagszanak rájuk, akkor utcára kerülhetnek, gyermektartást kell fizetniük és talán más férfi neveli fel a csemetéjüket. Ilyen feltételek mellett joggal érezhetik azt, hogy tekintélyük csorbult, az eseményekre való ráhatásuk minimálisra csökkent. Az ellátó hím szerepet nem szeretnék tovább vállalni, mert ebből a szempontból már nem érdekesek a nőstény számára. Ha génjeiket akarják tovább örökíteni, azt megtehetik, a vadász pozíciójából is.
Hogyan élünk mi együtt, nők és férfiak?
A Szingli generáció (Jana Poctová) 2011-es filmje, közel 10 éve készült, aktuális problémákat feszeget. Amíg az előző generációk szükségszerűségből, jobb esetben szerelemből mentek férjhez, a mai fiataloknak erre nincs feltétlen szükségük. 20, vagy 30 éve is ugyanúgy jártak szórakozni, házibuliba, diszkóba, szórakozóhelyekre a fiatalok, mint ahogyan ma is teszik. Esetleg a kifejezések változnak a korral, mert most partizni, bulizni, koncertre járunk. Nem feltétlenül cigi és pia van a buliban, hanem joint és alkohol kombó együtt. Zene és tánc biztosan volt, van. Ha volt is smárolás az első ismerkedés során, ma már ez esetleg a tipikus hozzám vagy hozzád végkifejlet felé közelít.
Nem azt kellene mérlegelnünk, hogy ez a folyamat jó-e vagy rossz. Semmi értelme visszafele tekintgetni. Őrizzük meg a múltból azt, ami jó és szép és még működő képes. Ha valamit nem szeretnénk megtenni, mert nem illik a személyiségünkhöz, akkor azt nem tesszük és másra sem erőltetjük. Arra kell figyelnünk, hogy felgyorsult a világ, információtechnológiai robbanás tanúi vagyunk és ezáltal az emberi interakciók is megváltoztak. Nekünk még nem alakult ki a család helyett egy csoportos túlélésre való berendezkedési formánk, bár léteztek és léteznek próbálkozások erre nézve (kommunák, kibuc, stb).
Szexuális szabadosságunk sem feltétlenül követeli meg, hogy szerelembe essünk azzal, akivel összegabalyodtunk egy ferde este után. Mégis foglalkoznunk kell azzal a gondolattal is, hogy érzéseink is vannak. Melyek sokszor romantikusak, majd fájdalmasak. Individualizmusunk, önérvényesítésünk, anyagi-fizikai lehetőségeink jóval szélesebb palettán mozognak, mint elődeink esetében. Kihívásaink, kíváncsiságunk rövidebb-hosszabb életszakaszokra összezár bennünket másokkal. Ezek a periódusok hozzátartoznak személyiségfejlődésünkhöz, figyeljünk rájuk.
Szimpla, mai értelmezése az elmúlásnak?
Egy férfi ismerősömet kérdeztem arról, hogy szerinte van-e örök szerelem. Elmondása szerint lehet, hogy létezik, ő még nem tapasztalta. De szerelmes azért szokott lenni. Több nővel volt dolga eddigi életében, pár hölgybe szerelmes is volt. Mosolygott. Volt úgy hogy 2 hétig, máskor 2 hónapig, de volt úgy, hogy 5 évig is szerelmes voltam – válaszolta.
Hogy létezik-e sírig tartó szerelem, nem tudom. Én a sírig tartó, szeretetteljes kapcsolatot személyesen nem zárom ki. Úgy gondolom, hogy az elsöprő szerelem mindenképpen átalakul szeretetté. De ha nem szeretetté alakul, és el tudjuk képzelni a másik nélkül az életünket, akkor már nincs ragaszkodás, nincs megfelelő mennyiségű „enyv” ami összeragasztana bennünket.
Fent idézett tartalmak elérhetőségei:
Jared Diamond: Miért élvezet a szex? Forrás: http://mek.niif.hu/04200/04299/html/ Szilágyi Gyula: Tiszántúli Emánuel, Osiris Kiadó, 2005 (Szociográfia), Forrás: http://mek.oszk.hu/05300/05300/05300.pdf Szerelempatak c. film: https://www.youtube.com/watch?v=xaqfWX-ztS8 Szerelempatak c. film kritikája: http://www.origo.hu/filmklub/blog/kritika/20140129-ugy-hivtak-a-hogyos-csocsu-lany-szerelempatak-kritika-sos-agnes.html Szerelempatak c. film interjú a rendezővel: http://www.origo.hu/filmklub/blog/interju/exkluziv/20140502-elkapta-a-ferfi-a-not-aztan-behuzta-a-bokorba-szerelempatak-interju-sos-agnes-both-veronika.html Szingli generáció (Jana Poctová) 2011 film. Forrás: Netflix
