Meseszép álomvilág vagy földhözragadt realitás? Mi a szerelem?
A romantikus, érzelmeken alapuló szerelem fantasztikus érzés. Bármelyik művészeti ágat vesszük alapul, mindegyiknek központi témája maradt évezredeken keresztül.
Ennek ellenére a szerelem nem mindig csodálatos. Amellett, hogy nagy boldogságot jelent, majdnem mindig plusz időt, energiát, odafigyelést, kompromisszumot, a másik elfogadására irányuló hajlandóságot követeli meg. A való életben azonban gyakran egyoldalú, sokszor frusztráló, sőt fájdalmas is lehet.
Jöhet kiszámíthatatlanul, vagy lassan, rádöbbenéssel, teljesen mindegy. Vonzódsz valakihez, és úgy döntesz, hogy szeretnéd jobban megismerni. Ezáltal időt és energiát, azaz munkát fordítasz a másik felfedezésére, és amennyiben ez az érdeklődés kölcsönös, máris megtérül a befektetés – ha őszinte érzés vezérelte.
Honnan vesszük észre, ismerjük fel, hogy érzéseink kölcsönösek?
Ahhoz, hogy társra leljünk, keresnünk mások társaságát. Mindegy, hogy 15, 25, vagy 55 évesek vagyunk, a forgatókönyv nem sokban változik. Manapság az emberek nem gyakran járnak házibulikba, inkább partikra, rendezvényekre, esetleg kocsmakvízre, vagy koncertekre. Egy barátnő, barát éppen elegendő ahhoz, hogy elinduljunk és szórakozzunk egy kicsit. Idősebb korban is elképzelhető mindez, de a helyszín nem biztos, hogy ugyanaz. Mehetünk azonban túrázni, biciklizni, önkénteskedni is, teljesen milyen programot választunk.
Nem várhatunk arra, hogy majd a fehér lovon ülő királyfi vagy királylány megjelenik, hozzánk fordul és minket választ. Mi magunk kell meglássuk azt a személyt, aki tetszik, és oda kell fordulnunk, rá kell mosolyognunk. Ha viszonozza, nyugodtan menjünk a közelébe, kezdjünk bele a beszélgetésbe, pl. helló, ismersz itt valakit, egyedül vagy itt, stb. Természetesen ez még nem azt jelenti, hogy hurrá, megtaláltuk egymást. Ez csak egy kezdeti, baráti közeledés, amit tesztelünk. Azt teszteljük, hogy kölcsönös-e az érdeklődés, tudunk-e kapcsolódni, érdemes-e tovább álldogálni egymás mellett?
Ne maradj offline
A másik nagy társkeresési opció, amit sajnos nagyon sokan visszautasítanak, az az online ismerkedés (randivonal.hu, tinder.com, stb). Általában személytelennek tartják sokan, illetve azt gondolják, hogy csak azok jelentkeznek fel ilyen fórumokra, akik amúgy lúzerek, rondák vagy unalmasak. Vagy szoknyapecérek. Ha „normális” körülmények között nem találtunk partnert, az nem azt jelenti, hogy valami gond lenne velünk. A szemben velünk közlekedő személy homlokára nincs ráírva, hogy párt keres, pedig lehet, hogy igen – mégis elmegyünk mellette. Ezzel szemben a társkereső oldalakon olyanok vannak, akik keresnek valakit. Érdemes tisztázni, hogy alkalmi partnert, esetleg komolyabb kapcsolatot, mit keres a másik?
Különbözőek vagyunk és ez nem baj
Van úgy, hogy egyedül is jól érezzük magunkat, az is lehet, hogy nemrég szakítottunk és nem érezzük azt, hogy aktívan érdeklődnénk a romantika iránt. Viszont vannak olyan nők és férfiak is, akiknek fáj az egyedüllét, nehezen viselik a magányt és a bensőséges kapcsolatok hiányát. Ők talán nehezebben ismerkednek, akár nehezebben kommunikálnak mesterséges helyzetekben. Nekik csak azt javasolhatom, hogy ne próbáljanak másnak, viccesebbnek, humorosabbnak mutatkozni. Maradjanak kedvesek, de tárgyilagosak és próbáljanak egyszerű, viszont annál inkább bizalmat építő kérdéseket feltenni a másiknak. Szereted-e a munkádat, mit szeretsz a legjobban csinálni a szabadidődben, stb.
Mindenképpen olyan kérdéseket tegyünk fel a másiknak, melyre mi magunk is szívesen válaszolnánk. Ha szorongóbbak vagyunk, akkor talán előre fel kell készülnünk egy pár ilyen kérdéssel, mivel az nem lenne jó, ha egyáltalán nem tudnánk megszólalni. Ha nem alakul ki valamilyen párbeszéd, a találkozás kimenetele bizonytalan marad. Később ne hibáztassuk magunkat, hogy meg sem bírtunk szólalni, pedig mennyire szimpatikus volt a másik.
A kapcsolat kezdeti dinamikája
Tegyük fel, hogy valaki rádmosolyog. Mosolyogj te is. Mit vesztesz? Ezek után megszólít. Elkezdtek semleges dolgokról beszélgetni. Bemutatkozik. Megkérdezi a nevedet. Sokat kérdez, őszintén érdeklődik irántad, szeretne megismerni. Érdeklődése valódi és nem felületes. Az ismerkedés ilyenkor könnyed, általában viccelődni szoktunk, ha jól érezzük magunkat a másik társaságában. Teszteljük a másik humorát, spontán válaszait. Megkérdezi, hogy van-e kedved találkozni vele. Visszafogottabb egyének valamilyen koncert vagy közös program lehetőségét használják fel arra, hogy jelezzék: szívesen találkoznék még veled. Figyelj és ne menj el a jelzések mellett!
A szokványos – hogy vagy, mi újság veled – még nem jelent túl nagy dolgot, ezt barátilag is megkérdezzük bárkitől. Összetettebb kérdésekre figyelj. Ha meginna egy kávét veled, esetleg beugrana hozzád útban a munkahelyére, hogy beszélgethessetek és ebédeljetek együtt. Arra kíváncsi, hogy kompatibilisek vagytok-e, van-e hasonló érdeklődési körötök, múltatok. A testbeszéd is sokat elárul – feléd hajol, szemkontaktust tart, közelebb áll, állandó mosolyog. Ha keres, az azt jelenti, hogy fontosnak tart. Nem fél és nem vár, kezdeményez. Elképzeli, mit szeretnél csinálni, és különböző dolgokat javasol, hogy kellemes legyen az időtöltés mindkettőtök számára. Nem rohan le, annak ellenére, hogy működik a kémia kettőtök közt, vár a jelzéseidre. Nem bánja, ha te lassabban oldódsz, ami jó jel, mert fontosnak tartja a harmóniát és a kölcsönösséget a kapcsolatban.
Üzenetet küld, ha elfoglalt – csak, hogy tudd. Vagy tudatja veled, hogy gondol rád, mert tudja, hogy aggódsz, így tudatosan is erőfeszítést tesz, hogy biztosítson az érzéseiről és a kettőtök közötti helyzetről.
Mitől is működik egy jó kapcsolat
Figyelmesség
Az a társ, aki érdeklődik utánunk, valószínűleg szeretne minél többet megtudni rólunk. Kérdez, meghallgat, igyekszik megérteni az indítékainkat és vágyainkat. Érdeklődik a mindennapjaink felől, fontosnak tartja a munkánkat, barátainkról, családunkról is tudni szeretne, azaz életünk minden részletére kíváncsi. Ha nem is emlékszik mindenre, ami elhangzott közöttünk, nagy vonalakban azért tisztán emlékszik arra, hogy honnan jövünk, kik vagyunk, mit szeretünk és mit nem. Útmutatást, tanácsot adhat, nem hagy magunkra hümmögve, hogy hát ez nem az én dolgom …
Ajándékozni, meglepni öröm. Ha emlékszik a születésnapodra, ha csak egy kis figyelmességgel is meglep, a kedvességét fejezi ki. Ne méricskéld az ajándék súlyát, hanem őszintén örülj annak.
Biztonság
Az a partner, aki szeret bennünket, beszél magáról, nem titkolózik. Nem akar sem fizikailag, sem verbálisan megbántani bennünket (és feltételezhetően nem csupán a jó anyagi adottságainkra hajt). Nem erőltet semmi olyan dolog megtételére, melyet te nem akarsz, nem akar döntéseket sem meghozni helyetted, és nem akar elszakítani a családodtól, kiragadni a környezetedből. Cserébe ő maga is szabadon hozhatja meg döntéseit és fejezheti ki magát anélkül, hogy félne a válaszunktól. 
Egy partner, aki szeret téged, valószínűleg megbízik benned. El kell gondolkodnod komolyan azon, hogy miért érzel késztetést arra, hogy te megnézd a telefonját, belekukkants a számítógépébe. Ha nincs okod azt hinni, hogy tisztességtelen dolgot művel, akkor ezt ne tedd. Te sem örülnél, ha a másik a te üzeneteidet nézegetné, még akkor is, ha azok ártalmatlanok.
Kommunikáció
A szerelem nyílt, őszinte kommunikációt igényel, de ez nem mindenkinek megy könnyen. A mindennapi együttélés során lehetnek eltérő szokásaink, amelyek akár frusztrálóak is lehetnek, mint pl. a rendrakás, időbeosztás, eltérő szokások stb. A konfliktusterületek azonosítása és azok megbeszélése megelőzi a vég nélküli és fölösleges vitákat. Céljaink elérésében kölcsönösen ösztönzést, bátorítást kell kapunk, nem leszólást vagy kritikát. Időnként elkerülhetetlen a félreértés, esetleg bosszúság, akár harag. A lényeg az, hogy eltérő véleményedet, akár negatív érzéseidet is el tudd normál hangnemben mondani, sértődöttség, büntetés vagy fenyegetettség érzése nélkül.
Figyelnünk kell a testbeszédre is, hiszen egy fáradt, kimerült embernek hiába kezdünk el a következő vasárnapi ebédmeghívásról értekezni, biztosan nem kíváncsi rá, hiszen gondolhatja, hogy van erre még idő, minek erről most beszélni.
Énhatárok kijelölése
Személyiségünk eltérő, és mindig is az marad. Különbségek egy kapcsolaton belül is tovább léteznek, annak ellenére, hogy két ember összeszokottan együtt él. Élvezzük egymás társaságát, ez alaphelyzet. Ugyanakkor fojtogató lehet, ha valaki nem hagy teret a másiknak és folyton vele akar lenni. Kapcsolaton kívül eltöltött időre is szükséged van olykor, ha barátokkal vagy saját hobbiddal szeretnél időt tölteni. Egy szerető partner ezt tudomásul veszi, mivel ő maga is fenntartja a saját baráti körét, érdeklődése pedig nem csupán a veled való szórakozásban nyilvánulhat meg, ami természetes dolog. Nyilvánvaló, hogy minden hétvégét a barátokkal kocsmázó partnernek határokat kell felállítani és jelezni, már a kapcsolat kibontakozása során, hogy ez a viselkedés számunkra elfogadhatatlan. Minél inkább halogatjuk az őszinte visszajelzést, annál nehezebb lesz később ezen változtatni, mivel partnerünk joggal mondhatja, hogy „egy évvel ezelőtt még nem zavart ez téged, most meg miért jössz ezzel elő?”.
Intimitás, szex
Az érzelmek, intimitás, szexuális vágyak megbeszélése is sokszor segít a szorongás, szégyenlőség, esetleg féltékenység feloldásában. Van, aki könnyen fejezi ki szóban is az érzelmeit, van, aki nem. Ez még nem jelenthet nagy gondot, ha amúgy kimondatlanul is érezzük, hogy a másik elkötelezett az irányunkban. 
A mosoly, az érintés, a kedvesség, előzékenység sok esetben kiegészíti, és néha pótolja a ki nem mondott szavakat. A vonzalom egy pillanat alatt bekövetkezhet, de a tartós vágyhoz több időre és elkötelezettségre van szükség. Az intim együttlét az egyik legfontosabb pillére egy jól működő kapcsolatnak, ezért ne becsüljük alá. Dolgozzunk a különbözőségeken, pl. a szexuális étvágyunk eltérő lehet, vagy egyik-másik fél hozhat olyan múltbéli traumát vagy lelki zavart, mely megnehezíti az együttlétet. Ilyenkor érdemes segítséget kérni, akár szexuálterápia, párterápia formájában.
Tisztelet
Az a társ, aki tisztel téged, valószínűleg értékel. A veled együtt töltött időt fontosnak tartja. Őszinte, világos a beszéde, udvarias és figyelmes a nyelvezete, még viták közben is. Nincs presszió, manipulálás, félremagyarázás a tetteiben. Szeret hozzád érni. Soha nem felejti el, ha megbeszéltetek egy találkozót, felhív, ha nem érne oda időben. Rádnéz. Mosolyog, ha meglát. Megkérdezi, hogy ettél-e már ma. Ha bánatosnak tűnsz, akkor megkérdezi, hogy mi nyomaszt, és tud-e segíteni valamiben. A szerelem nem biztos, hogy látványos módon nyilvánul meg, az is lehet, csak egyszerű, állandó, gondoskodó, támogató érzés.
Kölcsönös akarat, erőfeszítés, áldozathozatal
A konfliktusok nem feltétlenül teszik működésképtelenné a kapcsolatot. A konfliktus kezelése ezzel szemben igen jelentős a mindennapokban, hiszen próbára tesz bennünket. Van-e türelmünk, meghallgatni, megérteni és elfogadni a másik álláspontját? Tudunk-e higgadtan, nyugodtan érvelni a magunk igaza mellett? Hajlandóak vagyunk-e új utakat, megoldásokat találni annak érdekében, hogy közös állásponton legyünk, azaz a középúton találkozzunk a másik féllel? A társ, aki szeret téged, nem néz rád megvetéssel, nem ragaszkodik makacsul a maga igazához, hanem azon igyekszik, hogy olyan megoldást találjon, amelyet mindketten el tudtok fogadni.
Konklúzió
Van úgy, hogy rosszul választunk társat magunknak. Az is megtörténhet, hogy szenvedélyesen szeretjük még a másikat, de extra erőfeszítés együtt maradni vele és emiatt inkább menekülnénk előle. Olyan is lehet, hogy két ember, aki összekötötte az életét, nem szerelmet, hanem csak biztonságot keresett a kapcsolatban és később derül ki, hogy ez hosszú távon nem működik. Ha hajlandóság és szeretet van még két ember között, érdemes az enyhén zilált kapcsolatot újra értelmezni, felrázni, mielőtt egyszerűen csak a cserében vagy a szakításban gondolkodnánk.
A rossz párválasztási mintázatoknál pedig először érdemes magunkkal foglalkozni, hogy miért tartunk itt. Mit nem láttunk, mertünk megtenni az életünk folyamán. A jövőképbe hogyan lehet a lehető legjobban beilleszteni a múltat? Ne szégyelljünk segítséget kérni. Ahogyan mondani szokás, egy életünk van. Becsüljük meg azt. Szeressük önmagunkat is egy kicsit ahhoz, hogy másokat is szerethessünk.
