Ha a tanulás akadozik…
Elképzelhető, hogy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség áll az elmaradozó motiváció hátterében, amit súlyosbít az elvárások iránti meg nem felelés érzése. Az évek alatt felgyülemlett szorongás a gyermek lelkében nyomokat hagy. A szülővel történő első beszélgetés során általában kiderül, hogy óvodás kortól már jelzések érkeztek a gyermek viselkedésével kapcsolatosan.
Elképzelhető, hogy a megtépázott önbizalom szorongással, hangulatzavarral is párosul, és a gyermek új menekülési útvonalakat keres. Az osztályban vagy iskolában perifériára került gyermek hasonló társat, csapatot talál magának. Azt érezheti, hogy gondjait jobban megértik az új barátok, több figyelmet kap, elismerik. Fontossá válik az iskola utáni csavargás, oly módon, hogy a szülő akár nem is tud erről. A gyermek lehet hallgatag, vagy nem feltétlenül rossz viselkedésű otthon. Bebújik a kuckójába, igyekszik elkerülni a kérdezősködést. Nincs szem előtt. Délután akár négyig, ötig, vagy akár estig is gond nélkül kint lehet a gyermek az utcán, parkban, plázában a haverokkal. A napközi csak bizonyos korig és bizonyos helyzetben jelent felügyeletet, nem minden esetben választható ez a megoldás.
Fontos a családi háttér
A munka sok esetben rengeteg időt követel meg a szülőktől, közös programokhoz sincs mindig sem kedv, sem lehetőség. Családon belül is elindulhatnak a törésvonalak a házastársak között, ugyanis egyikőjük szigorúbb, a másik engedékenyebb. Nagyobb a feszültség az ún. mozaik családokban, ahol az együtt élő szülők előző házasságából is származnak gyermekek, esetleg közös gyermek is van. Az édesanya figyelme a kisgyermek mellett nem annyira fókuszált, a nagyobb kamasz könnyebben eltűnik a radar elől. Az együttműködni nem akaró, változtatásra képtelen felsős kamaszt visszaterelni az iskolapadhoz igen nehéz. A személyiség kialakulóban, és a céltalan, motiválatlan középiskolás teherré válhat mind az iskola, mind a szülő számára.
Magányosság
Még akkor is, ha szerető közeg veszi körül a tinédzsert, sok esetben a magányosság az, ami elviselhetetlen a gyermek számára. Merthogy magát sem érti. A szülők hiába érdeklődnek, bármilyen tanácsot adnak, úgy tűnik hiábavaló. Az ilyen típusú gyermek esetleg introvertált, vagy talán nem is tudja kifejezni egykönnyen magát, így nehéz érteni, hogy mi is a baj. Az is lehet, hogy nincsenek barátai az iskolában, az is lehet, hogy ő maga is azt gondolja, hogy ugyan kit érdekelne az ő személye. 
A gyermekek, akár kisebbek, akár nagyobbak, rivalizálnak egymással, irigykednek, vagy egyszerűen furcsának találják azt, aki nem halad az árral, így akár ki is közösíthetik társaikat. A céltalanság kombinálva a depresszióval, önbizalomhiánnyal gyakori lehet. Lányoknál a falcolás (alkar, esetleg combon megjelenő vágás nyomok), kóros soványság (anorexia), fiúknál impulzuskontroll-problémák alakulhatnak ki.
A szociális média szerepe
Sok esetben a szülőnek meg kellene vizsgálni azt, hogy a fiatal milyen módon jeleníti meg magát a szociális médiában. Kommunikál? Mennyire aktív, milyen tartalmakat készít, azt tudatosan csinálja-e. Mit lájkol? Tisztában van-e a tartalmakkal, az azzal járó felelősséggel: kinek ábrázolja magát, kit követ, mi a cél és a mondanivaló? Nap, mint nap mi magunk tapasztaljuk, amikor híreket olvasunk vagy videót nézünk, hogy fenntartásokkal kell kezelnünk, amit látunk. Az, hogy megjelent valamilyen információ valahol, az nem biztos, hogy teljes mértékben igaz. Önálló, kialakult véleményünk, morális-erkölcsi értékrendünk iránytűként működhet, melyet el kell magyaráznunk gyermekeink számára is.
Kölcsönös bizalom megteremtése
Mit tudunk ajánlani a mindennapos rutin megtörése érdekében? Mindenképpen érdeklődően, nyitottan kell kérdeznünk nap, mint nap, még akkor is, ha sokszor rövid, tömör, akár unott válaszokat kapunk a kérdéseinkre. Mindannyian ismerjük a “mi volt ma a suliban” kérdésre adott seeeemmi választ. Ne legyünk felháborodottak, ne törjünk le! Gyermekeink nevelése türelmünket és időnket egészen biztosan igénybe veszi, de arra kell gondolnunk, hogy időbefektetés nélkül eredményt elérni biztosan nem tudunk.
Munka után vagy hétvégén biciklizzünk, sportoljunk, kiránduljunk, akár több gyermekkel. Vacsorázzunk együtt, ha lehet, főzzünk olyan ételeket, melyeket ők szeretnének, a lényeg, hogy együtt tegyünk meg dolgokat. Közben beszélgessünk a világ dolgairól, avassuk be gyermekeinket a magunk gondjaiba, amennyire csak lehetséges.
A jövő generáció megértése
Komoly fordulóponthoz jutott a mai társadalom. A fiatalok legnagyobb felelőssége az innovatív változások pl. környezetvédelem megszilárdítása lesz. A munkaidő 9-17 óra között egy irodában már a múlté. Megosztott iroda-tér a jövő, online munka, miközben bejárják a fél világot egy hátizsákkal és notebookkal, cicával és kutyával a hátukon. Sokan nem akarnak majd családot alapítani, sem gyermeket nevelni, sőt megkérdőjelezik a saját nemüket is. Ezzel párhuzamosan egy általános negatív közhangulat veszi körül őket, miszerint a Föld elpusztul, biodiverzitás megszűnőben, a meghalás és a pusztulás felé haladunk, nincs vízió a jövőre nézve. Ha odafigyelünk rájuk, ők is odafigyelnek ránk. Miért is ne figyelnénk oda a szelektív hulladékgyűjtésre? Köszönjük meg, ha vászonzacskókkal lepnek meg bennünket születésnapunkra, kóstoljuk meg a vegán sajttortát, melyet oly nagy örömmel készítettünk együtt, és sorolhatnám még. A bizalom, egymás kölcsönös elfogadása végül is a boldogságunk kulcsa. Tegyünk érte!
