Az elmúlt év folyamán több esettel is találkoztam, amikor a kliens a gyermekét hozta hozzám terápiára azzal, hogy valószínűsíthető a gyermek által elszenvedett abúzus a volt feleség, vagy férj otthonában. Általában az egyik szülő keres meg engem, mondván, hogy foglalkozzam a gyermekkel, mert szerinte pszichés terhelés éri a gyermeket a másik fél otthonában, de ő ezt nem tudja bizonyítani, csak sejti.
Alaphelyzet
Sok esetben frissen elvált szülőkről van szó, ahol egyik-másik fél jobban sérült, vagy csak egyszerűen nem tudott továbblépni, és még mindig keresi a beleszólást, az irányítást a másik fél fölött. (Természetesen nem zárom ki annak sem a lehetőségét, hogy léteznek olyan esetek, amikor tényleg elgondolkodtató a gyermek viselkedése és következtetni lehet a fegyelmezés, elfojtás, elhanyagolás vagy bántalmazás gyanújával, de most nem ilyen esetekről van szó). Az ismeretlentől való félelem, a bizalmatlanság, a másik fél alábecsülése és az állandó kontroll elvesztése az, ami miatt a leginkább tartani lehet.
Általában már az első találkozó alkalmával kiderül, hogy a kliens egy új gyermekelhelyezési megoldáson töri a fejét, esetleg kérelmet szeretne beadni a bíróságra, viszont ebben megerősítést, bátorítást vár a pszichológustól. A gondjaival magára maradt szülő aggódik és félti a gyermeket, hogy azokban az időszakokban, amikor a másik félnél tartózkodik a gyermek, valami baja történik. Abban a tudatban jön tanácsadásra, miszerint a másik fél nem játszik és nem foglalkozik eleget a gyermekkel, az új párja fontosabb. Azt is nehezen tudják elfogadni, hogy az elvált férj vagy feleség a nagymamára hagyja a gyermeket, ahelyett, hogy személyesen ő foglalkozna vele. Elképzelhető, hogy már a válóper alatt, már az eredetileg meghatározott láthatási rend, felügyeleti megegyezés elfogadhatatlan volt valamelyik szülő számára, mégis elfogadta, de később újra meg újra megpróbálja az eredeti elképzeléséhez igazíttatni azt.
Sok esetben az aggódó fél nem is sejti, hogy magának a gyermeknek okoz kárt azzal, hogy nem bátorítja, segíti eléggé, hogy alkalmazkodjon egy új környezetben, ahová időnként mennie kell.
A nem olyan régóta közös felügyeletnek is megvannak az előnyei, bár nagyon pici gyermek nehezen alszik el idegen helyen, azonban egy óvodás korú gyermek már nyitott a világra, kedvenc játékával és programokkal könnyebben levehető a lábáról, főként, ha ebben mindkét szülő ösztönzi és támogatja.
Abban az esetben, ha valakit nagyon letörtnek, aggódónak látok, fel szoktam ajánlani, hogy a gyermek vizsgálata előtt beszéljünk részletesen a válás körülményeiről, és a válást megelőző időszakról, ismerjük meg a kliens és az elvált társ élet- és munkakörülményeit, valamint ismerjük meg külön-külön a szülők hozzáállását is a közös gyermek neveléséről.
A válás nehezítettsége, a megváltozott mindennapok már amúgy is terhet rónak egy kis törékeny lélekre, inkább segítsük a gyermek beilleszkedését az új életkörülmények megismerésével, optimista hozzáállással még akkor is, ha lelkünk mélyén sértettnek, megalázottnak, érezzük magunkat. Ezek az érzések elmúlnak, ha arra gondolunk, hogy előre kell néznünk, új társat, barátokat kell találnunk, hiszen a gyermek rólunk vesz mintát. A gyermeknek azt kell látnia elsősorban, hogy szeretjük őt, és tisztelettel beszélünk az elvált társunkról még akkor is, ha egyébként kevés jót tudnánk összehozni róla az adott pillanatban.
Bizalmatlanság, a kontroll hiánya
Mindenképpen célszerű tisztázni, hogy miért látja másnak, megváltozottnak a gyermek viselkedését? Mert csúnya szavakat mond, ezt nem hallhatta otthon. Mert nem alszik el, nyűgös, amikor visszahozza az apa vagy anya. Ha nem engedem meg neki, hogy játsszon a telefonon, akkor azzal érvel, hogy apánál megengedik neki. Biztosan rosszat mondd rólam az exem, ezért idengedik tőlem a gyerekem. Ki tudja, mit adnak neki enni, az a nő sohasem főz. Ki tudja, hogy mi történt, a gyermek nem akarja látni az anyját, és azt mondta, hogy az anyjának a barátja megráncigálta őt.
… szóval nem tudjuk pontosan, hogy mi is történt valójában, vannak információink, többnyire feltételezések. A gyerek visszajelzéseiből, a pszichológusnál elejtett szavakból építkeznénk, viszont ez nem biztos, hogy célszerű. A gyermek amennyiben hallgatag, vagy introvertált típus, esetleg nehezen oldódó alkat – ilyen esetben többszöri, játékos megfigyelésre van szükség (melyre megvannak a technikák) Az óvodában-iskolában történő viselkedés megfigyelése, a máskor csacsogó gyermek hirtelen befele fordulása, az óvónő vagy tanítónő jelzései, akár egy tapasztalt nagymama véleménye is sokszor segíthet megállapítani, hogy reálisan látunk-e gondot, akadályt, vagy csupán túlaggódjuk-e a dolgot?
Bizonyos esetekben előfordul az is, hogy az aggódó szülő “feljelenti” a másik szülőt a Családvédelemnél (Családtámogató és Gyermekjóléti Központ). Ez a megoldás sok esetben hosszadalmas, mivel esetmenedzsert jelölnek ki a gyermek életkörülményeinek kivizsgálására, mely során családlátogatás, és többkörös konzultáció történik. Kedvezőtlen esetben a gyermeket ki emelhetik a családból, olyan határozatot hozva, mely alapján mindkét szülő alkalmatlannak bizonyul a gyermek további nevelésére. Az, aki bizonytalan, esetleg nem tudja kezelni megfelelőképpen csalódását, nem tudja elfogadni a volt párjának az álláspontját, esetleg a gyermekét sem, jobb, ha bejelentkezik először nevelési tanácsadásra, mivel együtt és közösen kiderülhet a probléma gyökere és mélysége, mielőtt egyéb, nagyobb kár keletkezne bármelyikük életében.
